Mert piacra járni jó...

Korán kelés...Tömeg... Minket eltiporni kívánó nyugdíjasok hada... Lábfejünkön átgördített gurulós szatyrok...
Ilyen és hasonló rémképek villantak fel lelki szemeim előtt, mikor elhatároztuk, hogy a barátaink megvendégelésére készülő vacsorához a hozzávalókat, az egyébként legmegfelelőbb helyről, a piacról szerezzük be. 
Nehezen, de leküzdöttem szorongásaimat, és nekivágtunk a "vadonnak" Zsófival.
A nyüzsgő piacra belépve minden félelmem beigazolódott: több százan tolongtak a friss zöldségekkel, gyümölcsökkel megrakott asztalok előtt, élet-halál harcot vívva egy köteg szép spárgáért vagy pár hibátlan paradicsomért. 
Ahogy beljebb kerültünk, már nem is érdekelt, hogy hányan próbálnak felborítani bennünket: elvesztünk a kínálat sokszínűségében, s buzgón kutatni kezdtük a listánkra tematikusan felírt áruk sokaságát. Vettünk salátát a négyujjú, édes-kedves bácsikától, retket három helyről is, szép nagy pirosakat, mosolygósakat. Megcsodáltuk az ízletes gombákat, és jót mosolyogtunk a "Ronda, de finom" felirattal áruba bocsátott körtéken.
Ahogy lassan a lista végére értünk, meglepve konstatáltuk, hogy nagyon sok idő eltelt, amióta beléptünk a csarnokba, és rohannunk kell haza, hiszen amit vettünk, el is kell készíteni.

Azért egy gyors kitérő a virágpiacra még belefért, ahol gyönyörű sárga, cserepes boglárkát vettünk a teraszunkra.

Mindent összevetve végül azt kell mondjam: piacra járni jó! Jó, mert friss az áru, ha kellően korán megyünk, még válogathatunk is, és a gondosan nevelt zöldségek, gyümölcsök felhasználásával az ételek íze is más! (K)